Néhány tolmácsanekdota

ungarisch simultandolmetscher wien

Átfogó tolmácsolástörténettel mind a mai napig nem rendelkezünk, a történészek még nem fedezték fel a maguk számára ezt a területet, és tolmácsok is csak sporadikusan vállalkoztak a mesterség történetének tudományos felkutatására és összegzésére. Amit a tolmácsolás történetéről tudunk, csak szórványos, még nem állt össze rendszerezett anyaggá, sok forrást még bizonyára nem is tártunk fel. Anekdotákat, sztorikat szinte mindenütt hallhatunk a tolmácsolásról, illetve arról, milyen hatással lehet a tolmácsolás a tárgyalások vagy a konferencia eredményére.

Könyvünkben a tolmácsolást természetesen történeti és tudományos megközelítésben kívánjuk vizsgálni, igyekszünk bemutatni a tolmácsolás történetének és kutatásának eddigi eredményeit. Azonban gyakorló tolmácsok nélkül mindez nem lenne lehetséges, ők tartják fenn a szakmát, az ő elbeszéléseik is nagyban hozzájárulhatnak a tolmácsolás történetének vizsgálatához. Ezért vállalkozunk néhány időközben közismertté vált tolmácsanekdota bemutatására. A tolmácsolásról, a tolmácsok szerepéről, egyes bakijaikról rengeteg anekdota forog közszájon. Sok esetben megbízók idézik ezeket tolmácsoknak, bizonyítani akarván, hogy ők ismerik a szakma csínját-bínját. Ezek a „sztorik” valóban sok igazságot rejtenek magukban, néhányat közülük a kutatás eredményei is igazoltak.

dolmetscher tolmács

Az egyik legismertebb anekdota szerint egy Magyarországon rendezett ornitológus konferencián a német kabinban dolgozó egyik tolmács nem volt tisztában a madárnevekkel, és több alkalommal, amikor az előadó diaképet mutatott, és mondta mellé a madár nevét, a tolmács csak annyit mondott, „Itt látható egy másik madár”. Laikus számára ez főbenjáró bűn, hiszen éppen a konferencia kulcsszavait nem ismerte, tehát nem is lehet jó tolmács. Mindez azonban az adott konferencián semmiféle zavart nem okozott, ugyanis a résztvevőknek, akik mind ornitológusok voltak, fel sem tűnt, hogy nem hangzott el a madár neve. Az számukra ugyanis német tolmács a kép alapján evidencia volt, nem volt információs értéke. A tolmács tehát mégis jól végezte feladatát. Ma ez az anekdota jól alátámasztja azt az érvelést, hogy a tolmácsolás mindig csak „ott és akkor” értékelhető, hiszen a szituáció, amelyben történik, alapvető fontosságú. Ezért nem kedvelik a tolmácsok, amikor kvalitásaikat a laikus azon próbálja lemérni, hogy elkezdi szótárként használni őket. Ha azonnal nem tudja megmondani, mit jelent a másik nyelven pl. az ájtatos manó, akkor nem is lehet jó tolmács. Természetesen a jó tolmácsok nagy szókinccsel rendelkeznek, azonban munkájuk minőségére semmiképpen sem lehet abból következtetni, hogy éppen eszükbe jut-e egy szó vagy nem.

simultandolmetscher ungarisch deutsch

1990-ben az Öböl-háború idején Gorbacsov állítólag azt mondta, hogy „a katonai beavatkozás elfogadhatatlan”. Később személyes tanácsadója, Primakov a BBC Világhíradójában úgy nyilatkozott, szavait rosszul tolmácsolták, hiszen Gorbacsov éppen azt mondta, „a katonai erő bevetését nem lehetett elutasítani”. A tolmácsolás tehát lehetőséget adhat a későbbi korrekciókra is, a diplomáciában előfordul, hogy utólag a tolmács tévedésével magyaráznak bizonyos elhibázott nyilatkozatot.

Szájról szájra jár tolmácsok körében egy másik történet is. Karl Radek az orosz tárgyaló delegáció tagja volt a breszt-litovszki békekötésnél, később a kommunista párt egyik funkcionáriusa, akit előszeretettel alkalmaztak tolmácsfeladatok ellátására is, hiszen számos nyelven jól beszélt. ungarisch dolmetscher Ő mesélte állítólag, hogy egy alkalommal egy olasz beszédét fordította egy kongresszuson németre és oroszra, aki a szünetben izgatottan ment oda hozzá, és mondta: „Radek elvtárs, én mindazt, amit Ön elmondott, nem mondtam. Vagy legalábbis nem úgy.” Mire Radek állítólag sztoikus nyugalommal, vállán egyet rándítva így válaszolt: „Dehát ezt kellett volna mondanod, elvtársam!” Az anekdota arra az egyértelműen nem megválaszolható kérdésre hívja fel a figyelmet, meddig mehet el a tolmács a szónok esetleges tévedéseinek kijavításában. Természetesen nem lehet a szónok bírája és lektora, nem tolmácsolhatja azt, amit ő tart helyesnek, hűnek kell maradnia az elhangzottakhoz. Számos esetben előfordul azonban, hogy a szónok hibásan fogalmaz, és esetleg észre sem veszi az elkövetett hibát, vagy nem tudja pontosan szavakba önteni gondolatát, és végül is más lesz a hangzása, mint ahogy eredetileg elképzelte. Vajon itt sem segíthet a tolmács, akinek végül is az a feladata, hogy a szónok üzenetét tolmácsolja, azt, amit a szónok valójában mondani akar?

tolmács magyar német bécs

Az első nagy magyar szinkrontolmács-csapat egyik tagjáról mesélik, hogy egy konferencián kiválóan fordította magyarra az indiai küldött előadását, aki pedig a jelenlevők szerint teljességgel érthetetlen angolsággal beszélt. Kollegái és a konferencia résztvevői is, amikor gratuláltak a tolmácsnak teljesítményéhez, megkérdezték tőle, hogyan volt képes megérteni ezt az artikulálatlan, hadaró, furcsa angolt, így válaszolt: Nem értettem, de mit mondhat egy indiai! Valószínűleg a tolmács nem tévedett sokat, ha megfelelő helyismerete volt, ha ismerte a témát, felkészült belőle, előre tájékozódott az aktuális indiai helyzetről a kérdéssel kapcsolatban, és pályafutása során már néhány hasonló témájú konferencián is dolgozott. Az anekdota, ha nem is igaz, jól van kitalálva. Bizonyítja, hogy a tolmács a megfelelő felkészüléssel előrevetítheti magának a majdan elhangzó szöveget, olyan helyzetbe hozhatja magát, hogy már egyes kulcsszavak kihallásával nagy biztonsággal meg tudja fogalmazni a szónok üzenetét a célnyelven. vissza